Az Európai Unió kiotói vállalásának teljesítése végett létrehozta saját emisszió-kereskedelmi rendszerét (EU ETS: European Union Emission Trading System), mely éghajlat politikájának meghatározó részévé, alappillérévé vált. Az EU emisszió-kereskedelmi rendszerét az Európai Parlament és Tanács 2003/87/EK irányelve alapozta meg, melynek értelmében 2005. január 1-től a rendszer hatálya alá eső tevékenységet (lásd: irányelv) végző létesítmények üzemeltetői csak kibocsátási engedély birtokában folytathatják tevékenységüket. A létesítmények üzemeltetői kötelesek szén-dioxid kibocsátásaikat a nyomonkövetési tervükben jóváhagyott módszertan szerint nyomon követni és arról minden tárgyévet követően évente hitelesített jelentés készíteni, továbbá a hitelesített kibocsátásuknak megfelelő kibocsátási egységmennyiségeket visszaadni. Ha a létesítmény kibocsátása kevesebb volt, mint a részére ingyenesen kiosztott kibocsátási egység-mennyiség, akkor az üzemeltető a felesleget szabadon értékesítheti a piacon. Ha több volt kibocsátása, mint az ingyenesen kiosztott mennyiség, akkor a különbözetet neki kell beszereznie a „kvótapiacon”. A rendszer működésével kapcsolatos részletes információkat az EU ETS menüpont alatt olvashatnak
Tovább a teljes cikkreAz EU klímastratégiája szerint az üvegházhatású gázok 1990-es kibocsátási szinthez viszonyított 20 %-os csökkentésének 2020-ra előirányzott költséghatékony megvalósításához a gazdaság összes ágazatának részt kell vállalnia a kibocsátás-csökkentésben. Az EU Emisszió-kereskedelmi Rendszerén (European Emission Trading System, EU ETS) kívül eső szektorok (pl. épületek, közlekedés, mezőgazdaság és hulladékgazdálkodás) dekarbonizációját az Erőfeszítés-megosztási Rendszer (Effort Sharing Decision, ESD) szabályozza.
Tovább a teljes cikkreAz Európai Bizottság 2011. március 8-án fogadta el közleményét „Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemterve” címmel – COM (2011) 112 „A Roadmap for moving to a competitive low carbon economy in 2050” –, amelynek keretében az Unió 2050-ig 80 %-os emissziócsökkentésre vonatkozóan vázol fel kibocsátás-csökkentési pályákat és nevez meg ágazatonkénti célértékeket.
Tovább a teljes cikkreAz Európai Tanács 2008. december 17-i ülésen fogadta el – az Európai Parlament által is jóváhagyott – energia- és klímacsomagot, amely egy sor konkrét intézkedésjavaslatot és nagyra törő környezetvédelmi célt határoz meg.
2007 márciusában az EU vezetői támogatásukról biztosították a klíma- és energiapolitika integrált megközelítését, amelynek célja az éghajlatváltozás elleni küzdelem és EU energiabiztonságának növelése a versenyképesség erősítésével párhuzamosan. Az EU vezetői elkötelezettségüket fejezték ki Európa nagy energiahatékonyságú és alacsony széndioxid-kibocsátású gazdasággá történő átalakításáról.
Az Európai Bizottság által 2009-ben kiadott dokumentum az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás főbb kereteit jelöli ki. Ennek szükségessége vitathatatlan, hiszen az elmúlt évtizedekben kibocsátott üvegházhatású gázok hatására számos olyan következménnyel kell szembenéznünk, melyek negatív hatást gyakorolhatnak szinte valamennyi gazdasági ágazatra, felgyorsítják az ökoszisztémák degradálódásának folyamatát, valamint károsan befolyásolják a társadalom egyes rétegeit, különös tekintettel az idősekre, a fogyatékkal élőkre és a hátrányos helyzetű családokra. Ezekre a kihívásokra elengedhetetlen nemzeti, illetve európai uniós szinten is reagálni. Az államok összehangolt cselekvésével ugyanis orvosolhatóvá válnak a több tagországot érintő problémák, hatásosabban kezelhetőek az uniós integrált ágazatok (mezőgazdaság, energetika) kérdései, európai szinten valósul meg a szolidaritás, nem utolsó sorban pedig bővülnek a rendelkezésre álló finanszírozási források.
Tovább a teljes cikkre